W. A. MOZART: A VARÁZSFUVOLA - Leckeelőadás

Ma reggel Apa elvitte fiait és Anyát az operába. Februárban már műsoron volt, de akkor a sorozatos betegségek miatt nem sikerült elmenni. Készültünk: három áriát tanultunk meg.
Vittük Mosolyt is, mert Aba neki is meg akarta mutatni az előadást. Az első sorban kaptunk helyet (sajnos az erkélyt lezárták, mert nem voltunk elegen. A Varázsfuvolán!), Ákos integetett Ákoskám és Dávid (osztálytársai) zenész édesanyjuknak.
Anya előre szólt Abának, hogy ez leckeelőadás, ami azt jelenti, hogy néha megszakad a "mese" és Krasznai Gáspár elmagyarázza zongora mellett, hogy mi történik, mikor melyik hangszerre kell odafigyelni. "Nekem ne magyarázzon senki!" - suttogja hangosan Aba. De amikor a Mily szép ez, mily tiszta áriát tanulta a közönség, Aba arca felderült: hangosan, magabiztosan és karácsonyi lelkesedéssel énekelte a már ismert dalt. (A szünetben két idegen néni is jelezte, hogy tetszik neki Aba, egyikük megkérte Anyát, hogy mindenképp zeneiskolába írassa, mert kifejezett tehetség.)
A fiúk végig élvezték a színpadon történteket, hallottakat, ringatóztak néha a gyönyörű zenére. Anya pedig ujjongott, mint mindig, Mozart közelében.
Abának az Éj királynője tetszett a legjobban: a hatalom, az erő. Valóban lenyűgöző volt. Ákos is tátott szájjal hallgatta, lélegzete is fennakadt. Ráismert "Az Alibaba és/vagy negyven rabló" szereplőire, előadás közben többször jelezte: Ez Abu rablóvezér! Ezek ott a rablók, ugye?
Igen, de itt Abu vezér Sarastro főpap, a rablók pedig papok.
A ruhatárnál Aba lelkesen kijelentette: Nekem nagyon tetszett ez a bábszínház! Még jöjjünk el!