Aba 4 éves

Egyszerű volt Abának ma örömet szerezni. Ahányszor Magyarországra utaztunk, a váradi Moll benzinkútnál pihenőt tartottunk. Itt találkozott Aba Ormival, a lila elefánttal. Mindig megcsodálta, lekérte a polcról, megölelte, dédelgette. Legutóbb (Balatonról hazajövet) fokozott ragaszkodást mutatott Ormi iránt: miután elbúcsúzott tőle és visszatettük a kétségbeesett lila elefántot a polcra, Aba keservesen sírni kezdett. Lábujjhegyre állt, hogy még egyszer megsimogassa és szívszaggatóan, hosszan sírt. Miközben könnyei potyogtak, Apa és Anya egymásra nézett: tudták, hogy a szülinapi ajándék idén lila lesz.
Tegnap estétől Ormi így ült egy széken Aba ágya mellett, hogy ébredéskor köszöntse:
Anya a konyhából, az előszobai tükörben figyelte Aba és Ormi boldog egymásra találást. Aba annyira meglepődött, hogy hangját veszítette: némán, széles mosollyal magához ölelte, puszilgatta, szorítgatta. Aztán újra nézegette és újra dédelgette. Nem hívott senkit, sokáig egyedül, csendben örült. Nem zavartuk meg, Ákos ébredezni kezdett, így terjedt aztán a hír: itt van Ormi!Ez volt Apa és Anya ajándéka.
Még este készített Anya és Ákos egy háztérképet, mert Ákos el akarta rejteni ajándékait, hogy Aba úgy keresse meg ezeket, ahogy Ákos is szokta minden szülinapján 4 éves kora óta.
Ákos ajándékai különböző helyekre elhelyezve szintén nagy örömet szereztek Abának, hisz ez a kedvence, a kisvakond.
Ormi is örül: igazi barátra lelt.