2011. március 26., szombat

A Szelek barlangjában

Reggeli után Szász Péter indítja a társaság első csapatát: Válasszatok sisakot!
Indulhatunk!
Megérkezünk a bejárathoz.
Áramlik kifele az erős léghuzat. Ide kell leereszkednünk?
Anya megtorpan: Még friss élmény Mama temetése...
Döntöttünk: lemegyünk.
Anya őrangyalai: Emőke és Erika.
Első benyomás: nincs is hideg.
Megmaradás:
Szász Péter mesél: a barlang Kelet-Európa leghosszabb mészkőbarlangja, járatai hosszúsága kb. 50 km.
De mi csak 900 m-t járunk be.
A "hálószobából" látható a "karácsonyfa":
A barlangi patakon többször átkelünk, olykor benne lépkedünk.
A Torpedó cseppkő:
Pihenés és döntés: melyik utat választjuk? Péter tudja.
Barlangmély szeretet:
A barlang labirintusai négy emeleten kanyarognak, egy aktív és három fosszilis járat van. (A szintkülönbség 162 m.)
Győzd le önmagad! - a tériszony akár otthon is maradhat.
Apa szorítóban:
Két órája kalandozunk.
Segíts magadon, s a fiúk is segítenek!
Biztonságkeresés.
Hátunkat nekitámasztva oldalra araszolunk.
Most jön a legmélyebb leereszkedés.
Lámpát oltunk, némán állunk. Tökéletes csend. Porszemek vagyunk...
Én mennék, de valami visszahúz!
Sok érzést, félelmet feldolgoz az ember egy ilyen túra alatt. Szembenézés önmagunkkal, határainkkal. A többiek megismerésének is ez egy érdekes lehetősége.
Felüdülés, élménybeszámoló:
Mindkettőnknek legmegerőltetőbb a "gályarabság" volt, mert derékszögben meghajolva kellett haladni valahányszor 10 métert.
3 óra túrázás után meglátjuk a napfényt:
A társaság fele fért be az első barlangi csapatba:
A biztonságot nyújtó karok: Andris, Péter és
Balázs.
Ha választani kellene repülés és föld alatti kirándulás között, mit választanék?
A társaság másik felére vár Péter és Andris, nemsokára kezdődik minden elölről.
Eshet az eső!
Öntudat.
A titok, mely rejtve van:

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Bolond lyukból,bolond szél fúj.