Magyarországi állampolgárságunk köszönöm az erdélyi ötvenhatosoknak

Többször elgondolkoztam azon, hogy kiknek köszönhetem, hogy Kolozsváron maradva is megkaphattuk a magyarországi állampolgárságot.
Természetesen hálás vagyok a Fideszben tömörülő, elveikhez hű értelmiségieknek (politikusoknak), akik 2010-ben a nemzet hosszútávú céljait követve belevágtak a sűrűjébe.
Ugyancsak köszönettel tartozom a Magyarok Világszövetségének, amelyik 2004-ben előtérbe hozta, gyakorlatilag megkerülhetetlenné tette állampolgárságunk kérdést, a népszavazás napirendre kerítésével. Persze, hogy csalódás volt az eredménytelensége, fájt a kommunista koncot védők és a nemzetellenes "liberálisok" undorító viselkedése, de az a kudarc a nemzeti tábor megerősítését, sokakban a lelkiismeret felélesztését, a fogyasztói-szemlélet-kábítószerből való ébredést is szolgálta.
De mindezek előtt, elsősorban Dobai István nagyapámnak és harcostársainak köszönhetem, akik erdélyi ötvenhatosokként, már a forradalom idején, egy soviniszta romániai diktatúra túszaiként is kiálltak amellett az eszmerendszer mellett, amit most magyar nemzetegyesítésnek nevezünk. A kiállás, az ENSZ-memorandum közvetlen eredménye nemcsak nemzetközi figyelemfelkeltés, hanem az erdélyi magyar társadalom előtti példamutatás volt. Közvetlen következménye nemcsak sokévi, súlyos börtönbüntetés lett, hanem két társuk, Kertész Gábor és Nagy József mártírhalála is. Tudom, hogy ez az Erdélyben lehetővé tett honosítás is a nemzet iránti hűségük és kiállásuk eredménye.