Ákos nem felejt

Ákos minden nap vágyakozva említi első otthonát.
Ugye, ott olyan jó volt a gyerekszoba?
Emlékszel? Ott annyit játszottam!
Ott tanultam meg beszélni, ugye?
Én attól félek, hogy megszokom itt és elfelejtem a Pata utcát!

Péntek délben Ákost is kivettem Abával együtt az oviból. Arra gondoltunk, a péntek mindig legyen rövid nap, legyünk többet együtt.
A 21-es busszra ültünk és amikor a Kispiac térre kanyarodva Ákos felismerte, hogy ez a Pata utca kezdete, felcsillant a szeme: Anya! Megyünk haza?