Október 23.

Reggelinél: De még ennyi finomságot sem kaptak a börtönben?
Reggeli után háromnegyed 8-ra lebiciklizett Apa Ákossal a Teológiára, ahol ünnepi précesen vettek részt.
Apa délután előadásra ment, majd fáklyásmenetre, koncertre. Ákos Nagyapával hazasétált az oviból, majd itthon bibliai történeteket olvasott neki Nagyapa.

1956. Október 23. - Pirosbetűs nap a családban is

Dr. Dobai István dédnagyapa (Apa anyai nagyapja), a nemzetközi jog és a jogelmélet doktora, a valaha létezett kolozsvári Bolyai Egyetemen tanító Buza László (nemzetközi jog-) professzor tanársegédje az, akit 1956-ban az erdélyi magyarság akkori vezetői felkérnek, hogy egy memorandumot szerkesszen meg, melyet az ENSZ elé kellene terjeszteni Erdély kérdésének az akkor ott bőszen tárgyalt magyar forradalom ügye mellett történő megoldása céljából. A javaslat lényege az, hogy Erdély területét és népességét méltányosan meg kell osztani Magyarország és Románia között. Ez az az ENSZ-memorandum, melynek gépiratát 1957 március 20-án koboztak el tőle a gyulafehérvári vasútállomáson, miután véleményezésre megmutatta azt a háziőrizetben levő Márton Áron püspöknek.A tervezet kidolgozásában segédkezőket és a szöveg első véleményezőit mind letartóztatta a Securitate. Az 1957. szeptember 16-án kezdődött perben a kolozsvári katonai törvényszék november 5-én hoz döntést. Az államügyész halálos ítéletet kért. A bíróság Dr. Dobai Istvánra és sógorára, Varga László abrudbányai lelkészre (dédnagymama testvére) "hazaárulásért és az RNK belső és külső biztonsága elleni cselszövés", valamint "tiltott közlemények terjesztése" vádjával életfogytiglani szigorított fegyházbüntetést rótt ki. A politikai elítélteknek az súlyosbította a helyzetét, hogy (kényszer) munkára sem mehettek. (Az a közönséges bűnözők "előjoga" volt.)

Sorstársak, bajtársak, barátok, sógorok:
dédnagyapa és Varga Laci bácsi

A Dobai-per további hét vádlottját összesen 65 év kényszermunkára és 66 év nehézbörtönre, illetve börtönre ítéli a bíróság.

Dédnagyapa hét és fél éven át rab. 1964. augusztus 5-én szabadult közkegyelemmel, de értelmiségiként teljesen ellehetetleníti a hatalom (a velük együtt elítélt Kertész Gábor és Nagy József sógora - Katica néni férje - meghalnak a börtönben).
Belső emigrációban él 1989-ig. Gyári munkásként, majd kistisztviselőként dolgozik, és számára természetes módon semmiféle kompromisszumot nem hajlandó megkötni az életét és karrierjét derékba törő hatalommal – pedig ambíciója, kiemelkedő tehetsége és szellemi ereje folytán egy szabad országban, a polgári társadalom viszonyai közt nehezen megkerülhető közéleti személyiség lett volna.
Történet- és jogfilozófiájának tételeit így csak szűk családi körben terjeszthette. Publikálni csak 1990 után nyílt lehetősége, miután látása a börtönévek hosszú távú mellékhatásaként végzetesen meggyengült:
Tűnődések a történelemről 2005-ben (Püski kiadó),
Múlandó Szilágyság 2007-ben jelent meg (RegunPress kiadó).

Részlet Dobai István memorandumából

Európa is a federalizálódás felé halad. Ha Magyarország és Románia a jelenlegi területi és népesedési állapotában lenne bármilyen államkapcsolat tagjává, annak első következménye az lenne, hogy az emberi jogokon kívül az erdélyi magyarság minden más jogának elismerését még csak nem is kérhetné. Lenne román közigazgatás, bíróság, hadsereg, államosítás, szocializmus. Román törvényhozás döntene az esetleges magyar szervezetek, egyházak, iskolák, szövetkezetek és szakszervezetek, ősi könyvtárak és műemlékek kérdésében. Továbbá egy federáción belüli Magyarország nem is kívánhatna nagyobb részesedést Erdély nyersanyagaiból, mint más állam.
Ha Erdély román uralom alatt marad, akár federációban, akár azon kívül, nem oldódik meg az alapkérés: a nemzetiségek kevertsége. Így semmi remény nem maradna arra, hogy az együttélési harc akár csak veszítene is hevességéből. Mivel pedig a szabad határokon – vagy útlevéllel, vagy anélkül – szabad lesz az emigráció –, elvégre az alapvető emberi jog – az évszázados reménytelen küzdelembe belefáradt erdélyi magyarság kivándorol, vagy asszimilálódik. És nem Magyarországon fog letelepedni, mert onnan is nagyarányú kivándorlásra számíthatunk, hiszen Magyarország a trianoni keretek között nem alkalmas arra, hogy a magyarság otthonává legyen. Minél több kívánatos szabadságot biztosítunk tehát népünknek: szabad közlekedés, szabad kereskedelem, szabad munkavállalás, útlevél- és vámkényszer megszüntetése, annál nagyobb tömegek győződnek majd meg arról, hogy jobb egy gazdag és békés idegen ország szabad polgára lenni, mint egy kilátástalanul szegény és gyűlölködő szomszédok gyűrűjébe zárt szülőhazáé.

Tirnován Ari-Vid

Ari Tátesz (Nagy Ferenc dédnagyapa) nővérének, Matyi néninek a fia. Negyedéves szobrászhallgatóként (a kolozsvári Képzőművészeti Akadémia) 1956. október 23–24-én este diákgyűlés szervezője, valamint tanügyi és politikai reformprogramok megfogalmazója volt, ennek következményeként október 25-én reggel letartóztatták, és nyilvános lázítás vétsége miatt a kolozsvári katonai hadbíróság december 13-án nyilvános tárgyaláson hétévi börtönre ítélte. 1959-ben három év két hónap letöltése után a hátralévő büntetés elengedésével szabadlábra helyezték. Ennek ellenére állandó jelleggel a politikai zaklatás minden formájával tették lehetetlenné ő és családja életét. Ezt megelégelve 1988-ban családjával együtt elhagyta Erdélyt, Magyarországra áttelepedni. Jelenleg Pápán élek és alkotok.
Az 1956-os politikai múltját illetőleg Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársaság nevében az 1956-os emlékéremmel tüntetett ki, a magyar nemzet köszönetét tolmácsolva.
Páskándi Géza írja róla: „Tirnován Ari-Vid nemcsak kiváló modern szobrász, hanem szerencsés művész. Még akkor is, ha megszenvedett szerencse az övé. Tehát szerencsés, nemcsak azért, mert hogy mi sem természetesebb nála, mint valamiféle mítoszi fal lombozatához, törzséhez és gyökereihez nyúlni, hanem mert ez a mítoszi életfa és életerő fája azon a földön, ahol művészünk született. Amely szűkebb pátriája. Vagyis nem siklik ki markából a túltenyésző, táguló, határtalan világ. A mítosz és a história archimédesi pont lesz. Ha úgy tetszik: fantázia-tengely. Origo. Az identitás anya- és apaföldje… Ezért ő bármihez nyúl, akármit is érint: madarat vagy halat, vagy pecsenyesütő nyársat, s a tárgyi világ más eszközeit: minden egyszerre lesz szülővidékének időjegyeivel ellátott és más téridőben is érvényes alakzat.”

Álom-madár, 1996 (festett fa, m: 45 cm)

Kissé lerobbantunk

Ákos köhög. Vasárnap este Hidegszamosról megérkezve Anya Eurespal (3x7ml) és Ketof (1x3ml este) kezelést írt fel neki és el is kezdődött a szirupozás.
Hétfő, kedd ovi nincs, itthon maradt. Szerdán már igen, zeneovi is délután.
Aba kedden úgy döntött, ő is beszáll a muriba, de ő elegánsabban: hőemelkedéssel.( 38,7 fenékben). Paracetamol kúp kedden és szerdán.
Apának a válla, háta fáj, már Hidegszamoson gond volt a bulis mozdulataival.

De miért élünk mi román országban?

- kérdi Ákos a liftajtóban, miután elköszön tőlünk a szomszéd román kisfiú, majd folytatja: Miért nem magyar országban?... Hogy lehessen emberi nyelven beszélni mindenkivel!

Aba Hidegszamoson

Ez itt mókusparadicsom!
Itt jönnek a rózsaszín lányok: Pásztor Kincső és Essig Ibolya.
Hát én immár kit válasszak? Hanna, segíts!Igyekeznem kell, mert még megelőznek az aktív mókusok!
Meghívtam Kincsőt egy hintára!
És bohóckodtam neki:
Samuval megbeszélem a fejleményeket egy autóparty mellett:
Józsika már aktív mókus, szaktekintély:
Te is kidőltél, öregem?
Jöhet egy őszi szundizás:
Aztán elmesélek mindent Nusinak...

S mi jó falat!

Az anyukák előkészítik az alapanyagokat,
az apukák innen átveszik az irányítást,
és készül a reggeli,
az ebéd:
Mókusreggeli:
Vasárnapi ebéd:

Variációk hintára

Kirándulás

Míg az apukák zöme a pályán rúgja a bőrt, addig a többiek meghódítják a természetet:
Most súlyosnak tűnik Aba:
Őzlábmenedék:
Mókusszünet:
Hogy egy óvónéni mi mindent megtesz a mókusaiért!

Foci és must

A mókusapukáké a nagy pálya:
A füvön Kristóf, Balázs és Ákos:
A juhásznak jól megy dolga!
Folyhat a must:
Az esti játékoknál fontos a szabályokat betartani.

Indulás és érkezés

Reggel 10-kor indultunk. Mi elől Uhuval, Réka Orsival és a Komáromy családdal követ (Levente a szentföldön). Mi vittük a kenyeret:
Egy hét alatt szebb lett, rozsdásabb a természet:
Júniusban ebben a házban laktunk,
most kevesebben vagyunk, így a kisebbik házat kaptuk.
A lényeg a játék:
Itt találkoznak a mókusok, szülők, testvérek és az óvónéni. Apa Nusi óvónénivel:
Mi egy háromágyas szobát választottunk, ahol mi négyen és Réka Orsival lakunk. Aba saját ágyában, Ákos Apa és Anya között az összetolt ágyban, Orsi a felfújható matracán, Réka a harmadik ágyon.
Tyű, de jó helyre jöttünk!
Minden meteorológiai előrejelzésre fittyet hányva gyönyörű időnk van, még a domb is mosolyog ránk: