Ma feljöttek Tupiék Anyát köszönteni. Tekla és Ákos mindig jól egymásra találnak, megvalósítanak egy csomó jó játszás-ötletet.- Imádom Teklát! - súgja Ákos a fürdőben - Olyan jókat mond!
2009. február 14., szombat
Tekla itt
Ugye!
A búgócsiga, amit még Mártitól és Lacitól kapott Ákos, elromlott. Kijár a tengelye. Tegnap Aba megjavította: addig illesztgette, míg úgy talált bele, hogy forgathattuk.Ákos is kísérletezett. Rájött, hogy csak egyféleképpen talál a helyére, ezt kell türelmesen próbálgatni. Neki is sikerült, de elismerte, hogy Abáé az érdem.
Csigabúgás közben Ákos: Anya, ugye boldog vagy?...Hogy ilyen ügyes fiúkat szültél!
2009. február 13., péntek
2009. február 12., csütörtök
Aranypezsgő
Igaz duplázás
Körülbelül két hónapja Ákos naponta megkérdezi Anyától bárminemű tevékenység közben (játszás, főzés, fürdés, mese, zeneovi-séta...):
- 1+1 , az mennyi?
- 2.
- 2+2 ?
- 4.
-4+4 ?
- 8.
- 8+8 ?
- 16.
- 16+16 ?
- 32.
- 32+32 ?
- 64.
- 64+64 ?
- 128.
- 128+128 ?
- 256.
- 256+256 ?
- 512.
- 512+512 ?
- 1024.
- 1024+1024 ?
- 2048.
- 2048+2048 ?
- 4096.
-4096+4096 ?
- 8192.
- 8192+8192 ?
- 16384.
Egy pár lépés után Anya egyszer megkérdezte:
- Miért szereted ezt annyiszor játszani velem?
- Mert mindig ugyanazt mondod!
- Hát igen -mondja elgondolkodva Anya - Ezért szép a matematika: mindig igazat mond.
A napokban Apa Ákossal ment vásárolni. Ákos, már nagyon unva a csatangolást, Apához szegezte a kérdést: 1 meg 1 az mennyi?
És indult a játék. 64+64? -kérdi Ákos, míg Apa az árakat figyelte.
128! - vágta rá szintén Ákos, mert nem bírta kivárni a választ. És innen megfordult a kerék: Apa kérdezett, Ákos válaszolt.
128+128, az 256 - igaz, Apa?
Igaz. És azóta itthon felváltva akarja játszani. Hol kérdez, hol válaszol.
Kányádi Sándor: Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
2009. február 11., szerda
Kincsőtől Anyának
2009. február 10., kedd
Itt él Márta Norvégiában
Ennek a háznak a negyedében laknak:És ezt látják az ablakból:
Ez a Barna cégének székhelye, irodája, munkásszállója:
Vigeland-szoborpark a világ legdrágább városában, Oszlóban:
Ez pedig a 20 perc autózásra lévő sípálya, ahova kétnaponta kimennek sízni:Ide belóg egy olyan felvonó-ülep, mint amilyenről Kisbányán Danilaci leesett, mert nem fért Mártától, vagy Márta leesett, miközben Danilaci nem lökte le, vagy valami ilyesmi...
2009. február 9., hétfő
Égből pottyan mese Kolozsváron
Ma reggel Apa elvitte Anyát, Ákost és Abát (lila vállfástól - ez volt a mai kedvenc) a Farkas utcába, mert ott várt ránk egy égből pottyant mese. A mókusok is megérkeztek, Orsival, Csengével is találkoztunk. A gyerekekkel megtelt Auditóriumban Levente Péter bátyó már az elején elbűvölt mindannyiunkat. Ákos lázasan mesélte itthon Apának: Képzeld, táncolt a székkel, bocsánatot kért a fogastól, mert az megsértődött. (Pedig minden reggel beszélgetni szokott vele). Furulyaszó után, Döbrentei Ildikó nénje a mindig mindenre rákérdező, zöldfülű nyuszi meséjét mondta el, amit még a Nagymamájától hallott. (Ákosnak különösen tetszett, hogy Ildikó nénje a Nagymamája óvodájába járt, mégpedig a konyhába.)
Levente bátyó a nézőközönségből színpadra felhívott mesetársai a mindig kacagó Brigi és a derék Norbi voltak. Együtt, családias hangulatban készítettek mákos bejglit, de az összes unokatestvér a nézőtérről segített: lisztet szórtak ( kiürítve alaposan a lisztes zacskót), tojást, élesztőt és minden hozzávalót hiteles, széles mozdulattal belegyúrtak (gyúrtak, gyúrtak) a tésztába. Aztán ki is sütötték a foRRRó sütőben.
Búcsúzóul Levente bátyó azt kívánta Briginek, hogy legyen majd férjét dicsérő, nem veszekedő, jó feleség. Norbinak pedig, hogy hazajáró, jó férjjé váljon egykor: egy feleség, több gyerek!
Ákos nagyon élvezte. Aba az Anya ölében figyelt, szendergett, újból figyelt, a végén Samuval totyogtak.
Levente bátyó tanácsa:
1. szabály: Életben maradni!
2. szabály: Eredményesen életben maradni!
3. szabály: Méltósággal életben maradni!
Köszönjük Péter bátyónak és Ildikó nénjének, hogy csodássá varázsolták a mai hétköznapot.
2009. február 8., vasárnap
MamuNapra
Tíz lépcső
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.Tíz erkély
A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes tudás: adat-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli.
Verának és Annamáriának
Kedves hóvirág sugallta februárelő,
egymást érő szülinapot fényre emelő.
Anyja s lánya így egyszerre ünnepelheti
éveik szép fordulóit - köztük fejtve ki
gyermek-, ífjú- és érettkor növő kincstárát –
s vissza – és előrenézve együtt éli át
sorsot vívő számokadta ütemek szerint
azt, mi ezer változatban él és áldást hint …
Harmincnyolc és hatvankettő együtt kívánt Száz –
s ilyen pontos találatot mi se magyaráz! –
Ha csak nem a számmisztikás matematika
meg szavunkat megelőző nyelvi misztika,
s az életkor koronáját így fejezi ki
gyűjtött évek mély értelmét – és tovább viszi…
De ha ünnepeltjeink ily példát nyújtanak:
hadd adjunk fel mi is példát, mit hoz ez a nap!
Ha száz igazul felezve kitesz Ötvenet
s tizenkettőt told vagy elhagy vágyó képzelet
a már elért évekhez vagy évekből mit vett
fejlő bölcsességben és szép visszanyert időn,
ha, mint mondtam, eltűnődünk a tizenkettőn?
S ha már majdnem ki is mondtam a várt eredményt,
elmondom jókívánságban, hogy értem s miként.
Úgy, hogy életbölcsességben ötvenévesen
jussál oly biztos tökélyre, hogy elég legyen
ama százig s azon is túl kis és nagy család
szeretettel vegye körül Annamáriát. –
Lánya anyja újra élje mindig úgy, mint most
sőt magát megsokszorozva mindnyájunknak oszt.
Otthonaink gondját oldja leleményesen,
s tanításban buzgósága sikeres legyen.
Nincs kora az ifjúságnak, csak lendülete:
társ, szülő és nagymamaként gyermekként üde.
S ahogy minden nemzedékkel a lét újra kezd,
hóvirágos februárban hadd érezzük ezt:
szülinapok ünnepelnek fejlő életet –
éltesse a jó Isten az ünnepelteket:
anyját s lányát s akik velük ünnepelhetnek!
Segesváron, 2009 február szülinapjain
meleg szeretettel: Édesapa, Nagytata –
és Nagymama emléke
2009. február 7., szombat
Ma van a szülinapom - pom -
-pom-pom-porororom - énekelte vidáman ma reggel Anya. Csakhogy emlékeztesse saját magát, hogy ma van az a nap. Mert egész héten zajlott a szülinapozás. A napból alig telt el 6 perc, Apa már felköszöntötte Anyát, aztán délelőtt vonultak a fiúk.
Ez itt az Orsi által fűzött gyöngy-ajándék. És rajz:Délutáni ajtónyitás, TÁTÁÁÁÁ:
Réka, Foka, Bélu, Levente és Apa koccintanak rendre mindenki egészségére.
Orsi és Ákos az Ákos által terített asztalnál tortáznak.
Riszk helyett most a friss Rizikó van terítéken:
Pelenkaspórlós napok
Gyulai Pál: A szél és a nap
A szél és a nap
Egykor régen szél urfival
Fogadott az öreg nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná le hamarabb.
Jött a szél s magát fölfúván
Zúgott-búgott; mint csak tudta,
A köpenyt úgy húzta, fútta.
Hát a vándor mit csinál?
Elébb ugyan félelmében
Ijedtem kap fűhöz-fához,
De a köpenyt majd a vállhoz
Szorítgatja s odébb áll.
Mosolyog az öreg nap,
S hő sugárral, fényes-szépen
Megindul a tiszta égen.
Hát a vándor mit csinál?
Lassabban megy, meg is izzad,
A meleget alig állja,
Majd a köpenyt földhöz vágja,
S hogy pihenjen rajt', megáll.
Egykor régen így nyeré meg
Szél urfit az öreg nap;
Többet ésszel, mint erővel,
Igy közel, úgy hamarabb.
Ezt Nagyapával tanult verset mondta el Ákos Anyának.
Az alma szüli a tejesdobozt -
KAPKA!
Azaz "Sapka!", vagyis induljunk már sétálni. Ez az örökös délelőtti Aba-felszólítás, miközben az előszobában kapkodva pakolja magára a ruhadarabokat. Kint nagy az öröm: Szabadság!Mamu és N'Apu délelőttönként sétáltatták a fiúkat, játszótereztek. Most csuklóját jobbra-balra kanyarintva közli, hogy nincsenek itt.
Igen, pontosan tudom mit mondasz - gondolja Anya: e hét alatt minden apró-cseprő intéznivalói megoldódtak a nagyszülői segítség mellett.
Vége a vakációnak...
2009. február 6., péntek
2009. február 5., csütörtök
2009. február 4., szerda
Trolis számtan
Trolira várunk. A huszonötösre. Megáll a 9-es. Mondja Anya Ákosnak:
- Ez nem jó nekünk, ez a 9-es.
- Neeem, ez a 10-es! - mondja nyomatékosan Ákos.
- Ez a 9-es, írta rajta! - magyaráz Anya.
- De Anya!!! Nem látod? - és mutatja a troli hátán álló háromjegyű számot - 712!
Eltelik egy pár másodperc, míg Anya kapcsol: összeadta a számjegyeket.
2009. február 3., kedd
A népmesében és a gyermek lelkében rend van
Nanival énekeltünk, majd
megérkezett Zsigmond Emese. Mai előadásának témája a léleképítő mese volt. Mesét is mondott, amit Ákos N'Apu öléből áhítattal hallgatott. Ákos az előadásra is figyelt, amint az ma kiderült. Meséskönyvét (magyar népmesék) így hozta ma felém: Ugye, Anya, itt minden rendben van?
Aba elég nyűgös volt...
Sokszor eszébe jutott Ákosnak (is!) a tegnapi előadás. Újra tárgyaltuk tegnap feltett kérdését: Miért félünk a sötéttől?