2008. október 12., vasárnap

Harmadikos születésnap

A liftajtóban már várt a hangos nősereg, Ákos meg is ijedt a fogadtatástól: pár percig nem akart bejönni. Abát nyomban kényeztetni kezdték (itt még korainak vélte):
Készül Orsinak az ajándék-plakát: mindenkinek a körülrajzolt tenyere kerül rá, kifestve, aláírva...
Ügyesek ezek a lányok!
Beöltözés után, Farkas előadást tart a lányoknak, ezt tapsolják.



Tamara néééz! Forog az üveg, ki tudja hol áll meg!
Jaj, félek! - suttogják izgatottan, remegő hangon egymásnak a reménykedő lányok.
Csapd le csacsi Ilkával:
Réka gondoskodik a bulis hangulatról:


Miután már ömlött a fiúkról a víz (a rohangálástól), és a lányok kitáncolták magukat (a fiúk nem álltak kötélnek), kis pihenés: Laurel & Hardy (Sztán és Brán).
Aztán jött a hófehér torta. Aba belemelegedett, élvezte a társaságot. Ákos szemlélte. Úton hazafele sorolta a neveket, megfigyeléseit jókedvűen mesélte.
- Milyen jó lánynak lenni!
- ?
- Mert ők mindig többen vannak...

Jövünk, Orsi!

Apa MPP gyűlésbe, mi Orsi-buliba megyünk. Orsinak augusztus végén, vakációban van a szülinapja, de osztálytársaival ma ünnepli. Réka minket is hívott, megyünk a fiútábort erősíteni.
- Anya, én is szeretnék beülni a babakocsiba! - fújja ki magát Ákos a kocsi sokat tolása után.
- És akkor Abával mi lesz? - kérdi Anya.
- Kitesszük a járdára, nyomunk kezébe egy furulyát és annyi pénzünk lesz, hogy ajajaj! - jön az egyszerű, praktikus válasz.

Vasárnap reggeli elkeseredés

Magyarfenesi hétvége

Szombaton reggel összepakoltunk és kiUhuztunk Mártához.
De hol van Márta?
Repülőtávolságnyira!
A szomszédunknak ez a hinta már nem kellett, de nekünk annál inkább: így Aba itt is hintázhat.
A teraszon ebédeltünk, majd következett a játék.
Délután szundi a fűben.
Apa és a rábízott feladat:
Délután Szent László pénzért indultunk a dombtetőre. Ákos vezet, mert ő már járt erre Nagyapával:
Közben csipkebogyó, kökény és alma.
Észak-dél.
Itt az ősz.
Mivel Ákosnak fejtetőig ért a fű, Anya hátához ragadva haladt egy szakaszon. És nagy az öröm, célhoz értünk:
Ezek a pénz alakú, érmére hasonlító kavicsok valójában 40-50 millió éves óriási őskori egysejtűek megkövesedett maradványai. Mutatott is Apa egy kettéhasadtat, amin látszanak az évgyűrűk. Megtömtük az erre szánt tasakot Szent László pénzzel, majd Ákos vezetésével leszaladtunk a domboldalon. A traktornyomban felfedezte az Aba-betűt, parittyának, majd furulyának való ágat talált, segített összeszedni az úton heverő almákat és nem akart hazamenni.
Esti feredő, ezúttal közös:
Látod Aba, ez már szauna! Itt vicceket mondunk.
Apa meccsnézésével zárult a nap.
Vasárnap reggel Ákos kiszaladt a kemencéhez, de hamarosan bekérezkedett: Olyan hideg és csúszós minden!
Ebédre hazaértünk. Délután más program vár ránk.

2008. október 11., szombat

Csimbum

Csimbum zeneovis barát. A Márta angyala hozott egyet Ákosnak is 2 éves korában:
Szombat reggel van. Ákos rajzol. Csimbum a nagyszobában valahol törött lábát siratja, Ákos őt akarja lerajzolni:

2008. október 10., péntek

Táncoló pávák napsütéses esőben

Tegnap 3 puzli kirakása után, alkotni volt kedvünk. Így Ákos tenyere bepirosodott és megszületett a pávapár. A fej és láb felnőtt-segítség, a többi Ákos-szülte:
Az ötlet a Csemete ovi faláról van ellesve (Anya Kriston-torna tanfolyama ott volt.)

Álmában csönget egy picit...

Ákos mostanában hálósapkával alszik (el). Miután elalszik, levesszünk róla, majd reggel, ébresztés előtt, visszacsenjük. Tegnap óta a stabil alvómacija, Józsika mellett Pufi kutya élvezi kegyeit.
Aba egyhuzamban este 9-től reggel fél 7-ig (pontosan!) alszik. Az ő álmát Samu őrzi:
Az este álmában betettem a cumiját, mert hallottam, hogy a száján lélegzik. Hangosan felkacagott.

2008. október 9., csütörtök

Hogy hol jár-kel ez a Levente!

Levente, aki most Jeruzsálem keleti részében, izraeli területen, de keresztény arab negyedben lakik, küldött egy pár fényképet.
A palesztin területek és Izrael között ilyen fal épült, a falon szögesdrót, ebben áram.A Palesztin területekre való belépéskor várnak ilyen táblák (pl. Ramallah, Betlehem, Jerikó):
Ez egy olajfadomb pár ezer kivágott olajfával. Ebből egy arab falu élt meg. 7 évvel ezelőtt a második intifádára ez volt a zsidó válasz, így mindenki elmenekült onnan.
A júdeai sivatagban, útban, Jeruzsálem és a Holt tenger között.Hegybe vájt barlangok a kísértés hegyén.Felvonóval:
Innen látszik a hegy oldalán egy ortodox kápolna:
Ernővel a Holt tengerben. Valóban sóóós!
Arabnak álcázva:
Zákeus fája:
Nagyon sok lesz a mesélni valója, mikor hazajön! Tájakról, benyomásokról, emberi jogokról.

Béluval

Márta írja Oszlóból

Nagyon érdekesek ezek az emberek itt. Egészen mások, mint nálunk. Borzalmasan civilizáltak minden téren. Pl semmit nem dobnak el, százféle újrahasznosító-szemétbegyűjtő van mindenhol (pl csak üvegnek van vagy 4 féle: amit újratöltenek, amit összetörnek, színek, méretek szerint, stb.) és mindenki mindent gyűjt és reciklál, otthon is, munkahelyen is, az üzletek bejáratánál pedig ott vannak ezek a recikláló automaták, ahova viszik az emberek a szatyrokat otthonról, amikor vásárolni mennek. Oda be kell dugni a szortírozott szemetet, üveget, bádogdobozt, megnyomni a zöld gombot, ha neked kell pénz és ekkor kiad egy nyugtát amivel lehet vásárolni az üzletben. Ha pedig a pirosat nyomod meg, akkor a vöröskeresztnek megy a pénz. Mikor ez megvolt, akkor rögtön ott van két recikláló kondér, amibe be kell dobni azt a szatyrot, amiben az üvegeket, szemeteket hoztad reciklálni, az egyik a nájlonzacskónak, a másik a papírzacskónak, tehát bármiben hoztad nem marad a kezedben, hogy ne tudd mit csinálni vele. Utána pedig rögtön ott van egy ilyen tartó, amiből nedves illatos törölközőt lehet kihúzni, amivel ugye megtörlöd a kezed a sok reciklálás után, utána pedig a nedves illatos használt papírtörlőt egy megint újabb recikláló edénybe kell dobni. Mindezek után lehet menni vásárolni. És ezt mindenki a legnagyobb elszántsággal és könnyedséggel csinálja. Ezt nagyon élvezem itt, én is már megtanultam és mindent szortírozok itthon, így alig gyűlik valami ami nem reciklálható szemét. Persze ha nem akarom elvinni sehova, akkor 3 hetente idejönnek és csak ki kell tenni a szortírozott cuccot a különböző színkódolt zsákokba (amit a szemetesfiú ad) és elviszik ők. Bonyolultnak tűnik, de nagyon hamar meg lehet tanulni, főleg hogy mindenki ezt csinálja.
A hétvégén vettem egy Oslo és környéke atlaszt, és 5 fajta út van bejelölve: csak autó, csak sífutó, csak bicikli, gyalogos+bicikli, autó+bicikli. Ránézésre ugyanannyi bicikliút és ugyanannyi sífutóút van, mint autóút. Innen 20 km távolságról be lehet menni Oslo belvárosába simán biciklivel, de mindenhova el lehet menni biciklivel.
Nagyon tiszta a levegő, nagyon tiszta szaga van. Az autók mind újak (főleg Audi, Volkswagen és Saab) és nem jön ki belőlük semmi kipufogógáz. Teherautót nem láttam, azok nem tudom hol vannak, biztos azoknak is valahol van valami külön út.
Ami még nagyon furcsa, hogy itt a férfiak rengeteg házimunkát végeznek és a férfiak viszik a gyerekeket a levegőre. A takarítást azt hiszem a férfiak végzik, mert ebben a házban 4 család lakik velünk együtt, és minden héten más-más család kell felmossa a lépcsőházat felváltva, és a másik háromnál mindig a férfit láttam felmosni, csak amikor mi vagyunk soron, akkor mosom én, a nő. És az üzletben amikor a felmosórongyot vettem, akkor a felmosórongy zacskóján a reklámban is egy férfi mossa a földet. Azt még nem tudom pontosan, hogy a nők mit csinálnak, annyit láttam hogy a nők vásárolnak, mert az üzletekben ők vannak, és a nők fociznak, mert a sportközpontban, ahol voltam egy párszor aerobikozni, van egy gyönyörű méregzöld műfüves focipálya a belső udvaron, és ott mindig csak lányokat láttam focizni.

2008. október 8., szerda

Zeneovi Ákosnak

,,ZENEÓVODA minden szerdán 17,30-tól, Petőfi utca(A. Iancu) 6 sz., 19-es terem
5-7 éves gyermekeknek
Játékos módszerekkel szeretteti meg a kicsikkel az értékes zenét. A foglalkozásokon megismerkednek a hangszerekkel, bevezetjük őket a kottaolvasás titkaiba, igénnyé és kellemes időtöltéssé válik a zenehallgatás. Fokozatosan, játékosan, énekelve-táncolva jutunk be Zeneországba. Utunkon a gyermekdalok, mondókák és népi játékok kísérnek majd."
Ugyanakkor 3-4 éveseknek is indul zeneovi csoport a Csemete óvodában, csütörtök délutánonként, 5 órától.

Mivel Ákos az 5 éves korhoz közelebb van, mint a 4-hez, arra gondoltunk, mi is részt veszünk. Míg Aba a nagyszülőknél, addig Ákos egy zongoraszéken Ádámmal, balról Tekla társaságában élvezte a Maksay Júlia és Nistor Krisztina vezette zeneórát. Samu zongorázott, Panni hegedült. Most Anya is bent maradhatott, de a jövőben nem lesz ott. Zeneóra után a Matyitéren Ákos jóízűen megevett egy krémesbélest.

Tégy jót és ne mondd el senkinek!

Mindenkinek vannak titkai! - hangzott el egy zsúron, és a társaság tagjai mélyen maguk elé néztek. Ez körülbelül 4 évvel ezelőtt történt. Ákos félhónapos volt, én felhőtlenül boldog anyaként nehezen tudtam beleélni magam ebbe a melankolikus és sokat rejtegető sejtelmes, súlyos csendbe. Titok az, amit az ember senkinek nem mond el. Töprengtem, de rájöttem, hogy nekem ilyen nincs. Ha nincs - gondoltam - hát gyártok magamnak!
Eddig titok volt. Most leírom:
Elhatároztam, hogy ha valakivel jót teszek, nem fogom elmondani, nem számolok be róla senkinek. Még Péternek sem. Ennyi, ilyen egyszerű ez a titok.
Az első napok jótéteményeikor még kuncogtam, élveztem, hogy ezt senki nem tudja. Kivéve persze azt a személyt, akin segítettem. Azt mindig éreztem, hogy adni nagyon jó, de hogy ennek titokban tartása fokozza az örömöt, nem gondoltam volna. Aztán szokássá vált. Ahogy gyűltek az ilyen nemű események, megkíséreltem azt is, hogy az, akinek kedveskedek, az se tudja meg, kitől jön a segítség. Ez még izgalmasabb.
Nagyon könnyű valakivel jót tenni, valakin segíteni. Pici kell hozzá. Nekem akkor könnyű helyzetem volt. Ákossal itthon, volt idő másvalakire is gondolni, másra is figyelni. Aztán, mikor tanítottam, megint könnyű dolgom volt: ott voltak a diákok, a tizenévesek, akiknek minden gesztus számít. És most újra Abával itthon.
Majdnem minden nap van egy kiszemelt. Már reggel ébredéskor megtalálom gondolataimban azt a rokont, barátot, ismerőst (álmaim segítenek), és akkor jöhet a tervezés. Mit és hogyan. Felhívni telefonon és meghallgatni. Levelet írni egy őt foglalkoztató gondolattal, idézettel. Készíteni neki valamit. Vinni neki egy ebédet. Adni neki egy csokit. Bedobni a postaládájába kedvenc folyóiratát. Utánanézni valaminek interneten, ami őt érdekli és annak kinyomtatott formáját dobni a postaládájába. Megkeresni neki valamit, amit régóta keres és nem talál.
Valami. Ami meglepi, amitől esetleg a napja felderül.
Na, most már ez nem titok. Ez nem azt jelenti, hogy ennek a történetnek itt vége. Ez a titok nagyon színessé és tartalmassá tette napjaimat.
Gyártottam most egy másik titkot. Nem másért, csakhogy legyenek nekem is titkaim.

Honnan jön a Bááááj! köszönés nálunk

2008. október 7., kedd

Aba 13 hónapos és Anyától független

Egy éves kora után két héttel az esti szopizás egyre gyérebb lett: kétnaponta, háromnaponta, majd október 3-án elfordult, csak az üveget kérte. Ákos is 13 hónapos koráig részesült anyatejben.
Anya tudomásul vette: ennek az időszaknak is vége.

2008. október 5., vasárnap

Ima ( Bélu küldte)

„Vedd kezedbe az életemet, és tégy vele, amit akarsz. Odaadom - nem utasítva vissza sem a nehéz, sem a kellemes dolgokat, amelyeket számomra rendeltél. Elég nekem a Te dicsőséged. Minden amit te terveztél, jó. Minden szeretet.
Az út, amelyet megnyitottál előttem, könnyű út, a magam akaratának a nehéz útjához képest, amely visszavisz Egyiptomba, a vályogtéglák közé.
Ha megengeded, hogy az emberek dicsérjenek, nem fogok megzavarodni. Ha hagyod, hogy sértegessenek, még kevésbé jövök zavarba, inkább örülni fogok. Ha munkát küldesz, örömmel fogadom, és nyugalmat szerez nekem, mert te akarod. És ha nyugalmat küldesz, akkor megnyugszom benned. Csak önmagamtól ments meg engem. Szabadíts meg attól a bennem lappangó mérgező vágytól, hogy mindent megváltoztassak, hogy értelmetlenül cselekedjem, hogy öncélúan nyüzsögjek, hogy összekeverjek mindent, amit te elrendeztél.
Engedd, hogy megnyugodjam a te akaratodban és elcsöndesedjek. Akkor a te örömöd fénye fogja átmelegíteni az életemet. Ennek tüze ég majd a szívemben és kisugárzik belőle a te dicsőséged. Ez az, amiért élek. Ámen, ámen.” (Thomas Merton)

2008. október 4., szombat

Rékáéknál - csak úgy!

Levente Jeruzsálemben van, s míg Betlehem hatása és az arab negyedben való lakás ellentmondásos hatását próbálja feldolgozni, Réka és Orsi finom vacsival várnak. A felnőttek beszélgetnek, a gyerekek koncerteznek:
Zalán, Orsi, Anna és Ákos. Már csak Ákos aktív mókus, a többiek öregmókusok.
Orsi és Zalán előadására írásos meghívót kaptunk:

Ákos-munkák

Múlt vasárnap reggel Ákos hajnali 7-kor felül az ágyában és kérdi:-
- Ma van ovi?
- Nincs Ákos, bújj vissza még, lustizzál!-válaszol Anya a földi matracról (mert akkor még ott aludtunk.)
- Akkor én rajzolni szeretnék! - és máris indul a konyhában, mert most csak a konyhaasztalon lehet valamit is művészkedni. És nekilát:
Itt a szénásszekér. A lovas húzza, ott van hátul a szénakupac, rajta valaki. A kormányos elaludt a hosszú úton, nekiesett a lónak. Jobb oldalt lent már beért a ló az istállóba.
Azelőtt való nap borítékokat hajtogatott kis négyzetekből, és hozta boldogan: Anya, hozok neked ajándékot! Itt vannak a kemény fiúk! - és mutatta, hogy a borítékban megtalálom.
Hétfőn Apától kért egy kis építészeti hálót és az elszakadt gumiszalagot is felhasználta. Kard:
Sárkány:
A pakolások közepette előkerültek régi képrámák. Egyet Ákos dugiban átvitt szobájába és körberajzolta az alatta levő lapot. Sablonnal rajzolta a virágszirmokat, majd szabadon a többit. Aztán hívta Anyát, segítsen megerősíteni a kép hátát valami kartonnal, hogy álljon is meg. Meglepetés Apának:

2008. október 2., csütörtök

A Fekete család fekete sörrel és fekete csokival érkezik

Ma este, miután Anya hazaért a presbiteri gyűlésből, megjött a Fekete család. Apa teát főzött és napirendre tértünk az elmúlt napok eseményei, történései felett. Tekla és Ákos újra egymásra találtak:
Köszönjük a Teklától örökölt cipőket és ruhákat!