2011. október 19., szerda

Súlytalanság

E három gipszes hét alatt Ákos szokatlanul halk volt. Szégyellte a gipszet, legszívesebben elbújt volna a világ elől. Örömei voltak, de visszafogottan reagált mindenre.
Ma délben órák után Anya és Ákos a kórházba igyekeztek gipszlevételre.
Vajon fogom tudni mozgatni?
És Ákos szárnyra kapott. Boldog volt, ugrándozott. Mire kiléptük a kórház kapuján, Apa is megérkezett.
Málnaszörppel és lottószelvény vásárlással ünnepeltük meg az eseményt, feldobta napunkat a gipsztelenség. Úgy éreztük, az elmúlt hetek terhe ezáltal elillant.

Nincsenek megjegyzések: