2009. május 1., péntek

Első májusi délután

Apának fájt minden ízülete, Anyának a torka és háta, de a legények talpon voltak, így kiruccantunk biciklisen még eddig nem ismert utakra. A Györgyfalvi negyed végén lezárt útra bukkantunk.
Miután megnéztük a gokárt pályán autózókat, a focipályán kötöttünk ki. Ez volt a cél.


Aztán pihenés.
Mindig én vagyok elsőnek kész...
Érdekes! Nem emlékszem például arra, hogy hány gólt rúgtam. Pedig nagyon sok mindenre emlékszem már mostanában.
Indulhatunk!
Apa Ákossal gyorsabb, ők még plusz köröket is leírnak hazafelé:

Nincsenek megjegyzések: