A gipszes időszak alatt Aba új arcát ismertük meg. Míg hisztire és panaszkodásra számítottunk, ő végig béketűrő, türelmes, derűs és alkalmazkodó volt.
Az első napokban mondta: "Anya, de ugye nem lesz semmi baj veled, hogy annyit emelsz engem!"
Sokat rajzolt,

verset költött (a Réka által olvasott Tamkó Sirató Károly versek hatására):
Volt egyszer egy királyfi,
Nem szeretett aludni.
Anyukája kérlelte:
Aludj el, te vén kecske!
Tegnap este még itt voltak a vendégek, mikor szólt:
"Anya, kérlek, fektess le, mert holnap megyünk az orvoshoz." És senkivel és semmivel nem törődve, elaludt.
Apa gipsznaptárat készített:

Eltelt két hét, ma reggel visszamentünk a kórházba, hogy a 2 heti gipszet járógipszre cseréljék (ez szerepelt kórlapján),

de egy órás várakozás után

végleg eltávolították lábáról a súlyt.

Nem fáj, de erőtlen a jobb lába. Nem mer rálépni. Rékáéknál ebédeltünk, Orsi szobájában próbálgatott ráereszkedni, járni tanulni, hogy meglepetést szerezzen nekünk, de összecsuklott.