Ma délelőtt Ákos hányt. Ugyanúgy, mint tegnap Aba. A délutáni alvás után helyrejött, virgonc volt újra, meglátogathattuk Táteszt. Dédnagyapa mesével várta a fiúkat, Furulyás Péter meséjével, ami a szászok Erdélybe kerülésének legendája. Ákos zongorázott, rajzolt is.

-
Ide van eltemetve Mámesz - mondja Ákos a temető alatti úton, még mielőtt Anya ezt mondta volna.
-
Miért? - értetelenkedik Aba.
-
Mert meghalt - magyarázza Ákos, mint aki az élet-halál dolgait már jól ismeri.
-
Akkor menjünk, gyógyítsuk meg! - szaporázza lépteit Aba, mint aki mindenre talál megoldást.

Esőben jókedvűen:
Azta! - örvendeznek a szálloda parkolójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése