Négy éve már, hogy április hetedike hajnalán Anya Nagymamája elhunyt. De azóta is itt van velünk:"Végtelen, aminek nincs vége. Végtelen az örök élet, végtelen az az űr, amelyik ott van a fejünk fölött — és végtelen a szülői szeretet. Más minden véges! Ennek a háromnak nincs vége. ...És az utolsó a legvégtelenebb az örök életnél, a világűrnél. Ezeknek lehet vége, de a szülői szeretetnek soha! A szülői szeretet kihat a síron túl is, a szülői szeretet diadalmaskodik mindenen, a halálon, az örök végen is." Krúdy Gyula: Végtelenség
Az ő ablakában mindig élt a piros muskátli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése