Tirnován Ari-Vid

Ari Tátesz (Nagy Ferenc dédnagyapa) nővérének, Matyi néninek a fia. Negyedéves szobrászhallgatóként (a kolozsvári Képzőművészeti Akadémia) 1956. október 23–24-én este diákgyűlés szervezője, valamint tanügyi és politikai reformprogramok megfogalmazója volt, ennek következményeként október 25-én reggel letartóztatták, és nyilvános lázítás vétsége miatt a kolozsvári katonai hadbíróság december 13-án nyilvános tárgyaláson hétévi börtönre ítélte. 1959-ben három év két hónap letöltése után a hátralévő büntetés elengedésével szabadlábra helyezték. Ennek ellenére állandó jelleggel a politikai zaklatás minden formájával tették lehetetlenné ő és családja életét. Ezt megelégelve 1988-ban családjával együtt elhagyta Erdélyt, Magyarországra áttelepedni. Jelenleg Pápán élek és alkotok.
Az 1956-os politikai múltját illetőleg Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársaság nevében az 1956-os emlékéremmel tüntetett ki, a magyar nemzet köszönetét tolmácsolva.
Páskándi Géza írja róla: „Tirnován Ari-Vid nemcsak kiváló modern szobrász, hanem szerencsés művész. Még akkor is, ha megszenvedett szerencse az övé. Tehát szerencsés, nemcsak azért, mert hogy mi sem természetesebb nála, mint valamiféle mítoszi fal lombozatához, törzséhez és gyökereihez nyúlni, hanem mert ez a mítoszi életfa és életerő fája azon a földön, ahol művészünk született. Amely szűkebb pátriája. Vagyis nem siklik ki markából a túltenyésző, táguló, határtalan világ. A mítosz és a história archimédesi pont lesz. Ha úgy tetszik: fantázia-tengely. Origo. Az identitás anya- és apaföldje… Ezért ő bármihez nyúl, akármit is érint: madarat vagy halat, vagy pecsenyesütő nyársat, s a tárgyi világ más eszközeit: minden egyszerre lesz szülővidékének időjegyeivel ellátott és más téridőben is érvényes alakzat.”

Álom-madár, 1996 (festett fa, m: 45 cm)