Mikor Ákos megszületett, még nem volt blogírás. Naplóba írtam a mindennapi élményeket. De most, hogy képekkel is színezhetem, megteszem. Ha Aba kacskaringóiról szóltam, akkor most Ákos lelkéről teszem ezt.
Ákos 2004. március 30-án született, február elején már nem tanítottam, így teljes figyelmem a babavárásra és a fokozati dolgozat írására irányult. Ekkor varrtam meg a régről tervezett amerikai háztartásokból ellesett patchwork-ágyterítőt. Matematikai munka volt, pontos és figyelmes (szabálytisztelő) varrás ez, akár Ákos munkastílusa. A világos és vidám színcsíkok varrásánál (zene mellett) kicsi fiam lelkére gondoltam: legyen ilyen derűs! Ismerje, akarja a rendet, de legyen ugyanakkor rugalmas. Szeresse az embereket, a zenét, szeressen élni!


A nagyszobai fehér szekrények és a kis Nagyapa által (Apa gyerekkorában) vásárolt kiskomód kidíszítése következett (2004. február):

Legyen Ákos hagyománytisztelő. De akarja az újat, merjen változtatni. Szeresse a szépet!

A sünis sárga ágynemű, a virágos pelenkázó, a hófehér csipkés pólya (Apa katicabogárjelével a sarkában) mind Ákosnak, Ákosra gondolva varródtak. Mikor Nagyapa feljött és körülnézett az Ákos-váró sarokra, felsóhajtott:
Gyönyörű lesz ennek a gyermeknek a lelke!Mennyire igaza lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése