Mamuval mentünk volna a sárdi istentiszteletre, de már kifutottunk az Aba-időből. Ferenczi Eszti néni szokta kivinni Táteszt és Mamut vasárnaponként Sárdra, istentiszteletre. Mivel Tátesz lerobbant, beszolgál egy más lelkész. Mamu megy kántorizálni.

“Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.”
Teréz anya mondta, és ilyen Mamu, az életművész:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése