
A hátára nagyapám, Nagy Ferenc egyik karácsonyi dalának egy részletét írtam, közben arra gondoltam, hogy kinek mit üzen ez a pár sor. Miközben írtam, a megcímzett borítékon levő nevet néztem és azon tűnődtem, hogy ebben a családban melyik szóra esik a hangsúly...Volt, hogy súlyos lett a kezem és elhomályosultak előttem a sorok. Volt, hogy szinte repült a toll a kezembe a könnyedségtől, a felhőtlen boldogságtól. Ezáltal - a pár nap alatt, amíg elkészültek- nagyon sok családtag, barát, ismerős fordult meg a konyhánkban.
"Angyalének száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.
Téli tájon gyönge lábnyom:
újrajárom álmaim..."
Összesen 117 lapot írtam meg. Ákos is kivette részét az Ákosbetűjével.
Ez egy különleges év volt, mert megszületett Aba. Ezért adtunk több ismerősnek, mint szoktunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése