2009. október 31., szombat

Családi fénykép Hidegszamoson

Fényképezte: Essig Jocó, mókusapuka

Aba verekedt

Aba már egy hete taknyos, ma délután nagyon furcsának tűnt a hangja.
- Miért olyan a hangja Abának?
- Berekedt.
- Kivel verekedtem? - kérdi a "páciens".

Léka, Levente és Olsi - sorolja Aba

2009. október 30., péntek

Nagyit köszöntöttük

Miután Ákost Piroska a kardiológián megvizsgálta EKG-n (ovis kivizsgálás során ajánlották a szakvizsgálatot), majd egy orvosnő alaposan megmellkashallgatta, megkönnyebbülten (minden rendben, nincs szívprobléma, valószínű vérszegénység a gond) igyekeztünk az ünnepi ebédre.
Nem is tudom, melyik finomabb: a krémes béles vagy a tejszínhabos almatorta!...
Nagyapa, én akarok fényképezni! - így Ákos.

2009. október 29., csütörtök

2009. október 28., szerda

Készül Nagyinak az ajándék

Még nincs kész vagyok! - kiállt Aba,
Hó van ennek a pukapja? - keresi a kék karióka kupakját.

2009. október 25., vasárnap

Októberi mókushétvége Hidegszamoson

Pénteken Ákos két veder szőlőt szüretelt, bekavarta a szilvás lepény masszáját és így felkészülten, izgalommal várta a másnapot. Esős időt és borús kedvet nem ismerve, szombaton délelőtt mókustalálkozóra indultunk a már jól ismert dombok közötti vendégházba.
Ez az a torony és hinta, amire Ákos annyira vágyott! Apa hintáztató lendületéért fizetséget is kapott a mókusoktól. Apa levegőben, Aba Egon motorján:
A labda kerek:
"Játsszuk azt, hogy mind testvérek vagyunk" - indítványoz Tündike.
Fény hull arcodra, kedvesem!
Mától Abának is van mókustrikója. A mókus figyelemmel kíséri majd, ahogy a trikó kisebbedik.
Biztos kezekben:
Zsófi 3 éves születésnapját ünnepli a mókushad:
Ez aztán fincsi!
Szombat este éneklés, versenyek mókusoknak, öregmókusoknak és
mókusszülőknek:

Mókusfilmek









Aba-akarat

“Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik – abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.” (Goethe)

Apa-helyzet

Októberi derű

“Igazából sosem növünk fel, csak megtanuljuk, hogyan kell viselkedni nyilvános helyen.” (Bryan White)

2009. október 24., szombat

Hó vótál? -

- kérdi Aba keresztanyjától, amikor a hosszas együtt-játszás után Rékát egy ideig nem látta.
Hihi!

2009. október 18., vasárnap

Kincső

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)

Zenkő-Aba

Hétvége barátokkal

Szombaton délben érkezett a Bődi család, együtt töltöttük a hétvégét. Kincső rajza (balról jobbra): Ákos, Péter, Annamari, Aba, Janek, Emese, Csenge, Kincső és Zenkő.
A gyerkőcök arcfestése:
A nagyok délutánja:
Vacsi:
Pizsamabuli:
Ha vasárnap, akkor Maszathegy! Ezúttal Ákos boldog volt, mert a Pacacár újra emlékezethű nagyságban tündökölt (lent ültünk).
A színházban találkoztunk Szixszékkel, ellátogattak hozzánk. Meccsek, tankönyvek, egyebek:
Jó volt együtt!

2009. október 17., szombat

Egy gondos unokatestvér ajándékai

Orsi készítette Ákosnak : tolltartó, tele meghegyezett ceruzákkal, aranyszínű tollal, korrektorral. Ábécéskönyv és román nyelvkönyv. Minden címkézve: Juhász Ákos tulajdona.
Orsi azt tervezi, hogy ezekből fogja Ákost tanítani, mert a múltkor jó tanítványnak bizonyult.

2009. október 16., péntek

Faxnis gyermek nem visz haza piros pontot

Ákosnak ez a negyedik oviséve. Első két évben nagyon sok piros ponttal jött haza. Tavaly csökkent a hozam. Idén eddig újra szinte naponta ragasztja füzetébe a piros pontokat. Büszke rájuk.
Aba nem. Ő ebben is forradalmasít. Kapott piros pontot, de nem engedi, hogy blúzára ragasszák, kitüntessék. Nem akar dicsekedni velük, így a piros pont az oviban alszik...

Kerek perec

Szerdán és csütörtökön Nagyapa feljött értünk reggel 7-kor és autóval levitt az oviba.
Csütörtökön Réka vette ki Abát délben, majd később hazahozott autóval.
Ma újra gyalog mentünk Ákoval (Nagyapa jött volna ma is), mert nem esett. Hideg volt, de jól felöltöztünk és sokszor szaladtunk. A Király utca sarkán ma is megvette egyedül, románul a perecet, ezúttal Apának.
Köszön, kéri a perecet, fizet, megköszöni. Sikerélmény.
Egyik nap viszont kifakadt:
Szólj kérlek az egész családnak, hogy pakoljanak össze és menjünk Magyarországra! Unom ezt a nyelvet!

2009. október 15., csütörtök

Aba-duma

Aba tisztán beszél, mindent mond.
Van viszont egy pár szó, melyben az első két szótagot felcseréli:
Este átszól kiságyából pizsamás bátyjának: Ákos, katarózzál be jól, jól!
21-es busz beveszi a kanyart: Anya, pakaszkoggy!

Ákos ajándékai

2009. október 13., kedd

Félre bútor, félre bú

A mai megázásokra, megfázásokra jól jön az esti derű:

2009. október 11., vasárnap

A Maszat-hegyen innen és túl

Ákos egy hete minden reggel számba vette mennyit kell még aludnia, hogy elérkezzen a várva vár Paca Cáros délután. Még Aba nem volt sehol, mikor Anyával kettesben látták a Túl a Maszat-hegyen darabot és nagy élmény volt a Paca Cárral való találkozása. Izgalommal indultunk. De indulás előtt fotósként indítványozta, hogy az általa elrendezett székekbe üljünk be. Apát, aki lovat alakított délutáni sziesztája előtt, Aba így ébresztgette: Gyeje lovacskám, mennyünk tapsolni!
Így fogunk majd a színházban is ülni?
Ákos gondosan szólt, hogy Abát nyugodtan vigyük majd ki, mert nagyon fog félni, mikor a Paca Cár megjelenik.
Erkély, utolsó sor. Apa mindenikünknek vett külön jegyet. Teltház! - örömmel tölt el. Még a lépcsőkön is ülnek.
Szünet után Aba szorongott, mikor meglátta az átváltozott Andrist farkas képében. Miután kétszer kérte, hogy Menjünk ki!, Anya kivitte. Ahogy kiléptünk a függöny mögötti ajtón keresztül az előcsarnokba, feltört belőle az elfojtott nyöszörgés: Én félek a fajkastól! Én megijettem! Miután megnyugodott, hogy nem megyünk vissza már, és hogy megvárjuk kint a fiúkat, boldogan sétált fel-alá. És nagy élményben volt része, amit aztán az autóban kiszínezett Ákosnak: találkoztunk a hófehér királykisasszonnyal, Andrissal és a Zsiráfmadárral. Mind köszöntek neki. Ámulattal figyelte, amint Andris a Zsiráfmadár nyakába ül és berepülnek az ajtón a színpad felé.
Ákos panaszkodva jött ki: De nem volt most nagy a Paca Cár! Régebb sokkal-sokkal nagyobb volt!
Igen, pár évvel ezelőtt kisebb is volt, lent is ültünk a 3. sorban. Onnan óriásnak tünhetett az egész színpadot beborító leplével a hangos Paca Cár. Az autóban sírt is, fújta az orrát: Hívd fel Alpárt és mond meg neki, hogy ez nem igazság!
Itthon már más is előbukkant a látottakból, hallottakból.
“Fönn az ég legyen szép koszoskék,
Nyíljanak mindenütt büdöskék!
És mosdatlan, mocsoktalanul
Legyen szép maszatos minden
A Maszat-hegyen innen,
És túl!”