2008. augusztus 31., vasárnap

Nagy Ferenc (Tátesz) 70 éve lelkész

Anya Ákossal vonatozni akart. Segesvárra, majd onnan Sárdra, ahol ma Nagytata prédikál. 70 éves lelkészi pályafutásának ünneplése lesz ott. Hajnali 5-kor kellene indulni ahhoz, hogy elérjék az istentiszteletet. Végül úgy dönt, hogy nem mennek. A képeket Bélu és Réka küldte. Bélu-ima:
Anya levelet ír:
Drága Nagytata!

Ákos a napokban Európa térképét színezgette. Minden országra jutott egy szín. Közben bosszankodott: Miért ilyen nagy Törökország? Kifogy a lilám!
Arra gondolok, hogy egy életpálya is olyan, mint egy térkép. Térkép, amelyet mindenki maga rajzol: kiszínezi, óceánt, lila partot fest, határvonalakat húz. Ha a térkép jó, tisztán látjuk helyünket, nem tévedünk el. Sőt, másoknak is segítünk, hogy eligazodjanak saját térképükön. Gondos munkát kíván ez a térképkészítés. Minél többet foglalkozunk vele, annál szebb, pontosabb, teljesebb lesz. Van, aki élete derekán belefárad, elfásul, vagy kényelemből fölhagy vele. Vagy éppen teljesnek látja, úgy érzi, eleget dolgozott rajta. Avagy újat kezd, mert úgy tűnik, valahol az előzőt elrontotta. Szerencsés és boldog az az ember, aki nem teszi le az ecsetet, folytatja a nagy rejtélyek rajzolását, feltérképezését, aki minden nap hozzátesz egy ecsetvonásnyit, finomítja a régit, esetleg egy-egy vonalat megvastagít, másikat súlyvesztetten elhalványít. Nem sajnálja a festéket, soha nem sopánkodik, nem panaszkodik. Élvezi a mindennapos új rálátást, új szemszöget, kihívást. Felülvizsgálja önmagát, titkokat fedez fel, és keresi a teljessé tehető részeket.

A Nagyapám 70 éves lelkészi pályafutásán elkészített térképét színesnek, izgalmasnak, harmóniát és lendületet árasztónak látom. Küküllő-kék tengerek, vad-zöld szigetek, meleg narancssárga partok, szelíd őszi dombok, fehér templomtornyos menedékek. Jól kidolgozott, erős és merész vonalak.

Három dolog teszi különlegessé ezt a térképet. Az egyik a zene. Egy zenélő térkép. Tökéletes harmóniában zeng a sok személyre szabott gyerekdal a téli tájak karácsonyi énekével. A megzenésített versek dala a pattogó indulókkal. Bárhová tekintek a térképen, egy-egy akkord magával ragad. Színek és hangok.

A második a humor. Aki a térkép közelébe kerül, jókedvedre derül. Minden részlet egy-egy szófordulatot, humort rejt magában. Így e találkozás élmény értékűvé minősül.

A harmadik különlegessége, hogy ez a térkép mások szolgálatára készül. Nem öncélú a színezés, nem önmagáért van. Hanem a közösségért, közösségekért. A térképnek küldetése van.

Derűs, gyönyörű, erőt, kitartást és meg nem alkuvást sugárzó ez a térkép!

Nézem a saját térképemet. Sok a színezni való. De előttem a példa, a mérce.

Ezt köszönöm ma Nagytatának!

Színes és zenés szeretettel, Annamaji, unoka

A Magyari család végre itt

Rég vártuk, látogassanak meg minket. Ildi Anyának sulis osztálytársa, de főleg jó barátnője. Ott kezdik a beszélgetést, ahol abbahagyták.
Dénes, Panni, Zsuzsi, Ildi és Bíborka.
Panni (hihetetlen, hogy már tizedikes lesz, mikor Anya egyetemistaként lett keresztanyja):
Bíborka:
Zsuzsi:

2008. augusztus 30., szombat

Bonchidai Kastély Napok

Reggelinél Apa mellékesen megemlíti, hogy ma és holnap zajlanak a Bonchidai Kastély Napok. Kinyomtatjuk a programot és úgy döntünk, hogy ellátogatunk oda. Leállítjuk a kenyérsütést, pakolunk és indulunk. Belépve a Bánffy kastély udvarára kirakodó vásár fogad. A régiségek (egy 1846-os kardot is szemügyre veszünk) és halmok láttán Ákos felkiált: Te, ez olyan mintha háború lenne!
A színpadhoz megyünk először, aztán Ákossal részt veszünk a különböző kézműves tevékenységeken.
Új festési technikát tanulunk. Először megrajzoljuk a mintát a lehúzósra. Ákos szívembert akar.
Aztán a negatívval együtt ráhúzzuk a textilre. És szivaccsal felvisszük a temperát.
Kész. Rámázásra várva:
Agyagozás. Csigabiga lesz.
Piroskát készítünk.
De ezt Aba is kézbe veszi. Pálcikátalanítja.
Találkozások az erős szélben.
Végre a színpadon magyar muzsika, tánc. A Bogáncs.
A koronaőrök mellett haladva a kolostorba lépünk.
Iniciáléfestés:
Né, Apa, papiruszt készítettem! Rózsaszín vécépapírból...
A könyvespolcra mindenki feltehet egy könyvet. Ákos is ezt teszi. (Ami érdekes volt, hogy Ákos a nevének leírásánál, a ferde betűkért nem dőlt be az írás irányába, egyenesen állva rajzolta őket.)
Miután Ákosról készítenek egy árnyékképet, Apa kipróbálja a gólyalábon való járást, aztán indulunk haza.

2008. augusztus 27., szerda

Pizsamabuli

Orsi kéri, aludjon ma nála Ákos. Rendben. Haza, pizsama-pakolás és Apa máris viszi Ákost Orsihoz. Első kiszállás. Ákos élvezi a helyzetet, de mielőtt elmegy, bújik és számon kér:
Anya, te hogy vagy ilyen nyugodt, mikor EGY NAPIG nem látod a te kicsi fiadat?

Jaj, de finom ez a torta - áriával

Aba fűzi a csajokat

Na lássuk csak, mivel kezdjem...
Először uzsizom, legyek formában.
Bemutatom, hogyan jár Anya egy kis segítséggel.
Kezdődik a rajongás!
Megmutatom, milyen keresett vagyok!
Aztán bújok. Lesem a reakciót!
Szédítek...
Úgy látszik, ez jött be a legjobban: ivás után elégedetten nagyot sóhajtok. Ahhh!
A végén engem is ünnepelnek.
De én azért Orsinak tapsolok, tapsoltatok!

Orsinap délután

Délután a magyarfenesi Csányi vendéglőben ünnepeljük a szülinapot. Kivehető hány évet tölt a keresztlányunk?
Belgiumból ajándék.
A Sánta család (Orsi az új indiai/belga szoknyában):
Réka finom tortája. És természetesen az ünnepelt és segéde.
Orsi jókedvű. Annak ellenére, hogy a nyári vakációban születettek közé tartozik, akinek ilyenkor a barátai, osztálytársai még nyaralnak. A nagyszüleivel Segesváron lesz még egy szülinapi bulija vasárnap.

Orsinap délelőtt

Délelőtt a postára kellett mennünk, kivenni a Procter&Gamble által küldött csomagot. Abának.
Útközben játszótér.

Orsi ma 9 éves

“Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. Ezt nevezem (...) jelenlétünk ajándékának.” (Gary Chapman)

Anya teázik

Bélu hozta Amerikából a finomabbnál érdekesebb ízű teazacskókból álló teagyűjteményt Anyának. Külön ceremónia a napi tea kiválasztása a szép dobozból. És Anya lazsálhat. Mamu és N'Apu itt lakott egy pár napig az üres lakásban és minden vasalnivaló elfogyott, gyönyörű tematikusan csoportosított vasaltruha oszlopok várták Anyát itthon. Meg lesütött hús a hűtőben. Jöhet a Tea!

Otthon-szeretet

Noémi ellátta Ákost mindenféle irodai felszereléssel. Még Pesten rajzolt, ragasztott, vágott ezekkel Ákos, hozta boldogan: Ezek a virágok mi vagyunk! Együtt!
Itthon, míg Anya tesz-vesz a konyhában, Ákos ki-kiszalad, kérdezősködik: Mi van az ember gyomrában? Hát a májában? Aztán hozza a rajzot.
Ez a szívcsalád, írd oda. És ott vannak a mirigyek, nedvek, meg minden.

2008. augusztus 26., kedd

2008. augusztus 25., hétfő

Mese

Harisnyabuksik

Juhász Ákos, Sánta Orsolya, Könczey Ágota lába, Könczey Magor és Könczey Boróka.