2008. január 30., szerda

Göcsünneplés

Szombaton nem tudtunk Andris szülinapjára elmenni. (Lemaradtunk a dobszólójáról!)
Ma este itt voltak nálunk, megünnepeltük.

Teljesség

Azt mondta valaki, hogy a legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk: a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.
Goethe: "A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak."
ének: "Némán ülni, semmit sem tenni. Közeleg a tavasz, s a fű nő az ég felé.”

2008. január 29., kedd

Ákos ovis munkája

Ez van kifüggesztve az ovi előszobájában levő munkafalra:

Mit tud Aba?

Szombaton, azaz 25-én Aba felfedezte a lábát. Mindkét kezével megfogta mindkettőt. Azóta nemcsak pelenkát, de zoknit is kell cserélnem, mert benyálazza.
És akkor lejegyzem, hogy miket tud még.
A kiságyban 180 fokos fordulatot tesz háton valamikor december eleje óta.
Hasról hátra fordult pontosan 4 hónapos korában, azaz január 7-én.
Hátról hasra fordult január 10-én. Könyököl, de nyújtott karral is sokáig hasal.
Megfogta a cumiját az ágyban és betette a szájába, majd kivette: január 17-én. Azóta nagyon ügyesen forgatja már kezében és teszi-veszi kancsinézéssel kísérve.
Hátrafele gyorsan kúszik. A hidat fejével és lábával nemtudommióta tudja.
A papír, nylon, rongy, selyem, fa, műanyag közül a legizgalmasabb a nylon, de a legkedvesebb a rongy tapintása, pontosabban a Samu macié.
Az általunk produkált hangok (főleg állatok utánzása) közül legmulatságosabb a Kukkurigúúúú, az IÁIÁIÁÁÁ és a SlágerRádióóóóó. De nagyon figyeli a lovacska ügetését, az autóburrogást is. A "Kukucs" játék és a "szellő" megnevettetik, ilyenkor hangosan kacag.
Ha komoly vagyok, ő is komolyan szemlélődik. Ha némán elmosolyodom, azonnal viszonozza. Ha beszélek is, akkor felnevet: mint jó ismerőst üdvözöl. Az éneklést nagyon szereti, ilyenkor hangosan repdes. És akkor is, ha táncolok.
Ha felveszem, bújik, és sóhajtozik. Ha együtt táncolunk, "énekel".
Ákosról nem veszi le a szemét. Ha Ákos hangosan szól hozzá, kurjantgat, kiabál.
A szomszéd betonfúrása, a zúgó csapvíz nem zavarja, de a finomabb hangokra összerezzen: apró köhögésre, könyvlap-forgatásra, tépőzárhangra.
Játékai: Elemér, a rágható fülű elefánt; Gyuszi a visító nyuszi és rongykönyve; Lyukasmarok, a fogzásrágó; a kis mobiltelefon - szintén rágható felülettel.
Aba tud hollandosan krákogni: "ghrghr", hízelegni: "khikhi", "HŐ"n szeretni, jóváhagyni: "egghe", általában a G betűt minden magánhangzóval társítani.
Aba nem tudja az éjszakát átaludni. Legmélyebben este 7-től éjfélig alszik. Onnan kezdve 2-3 óránként enni kér. Reggel 6-7 között ébreszt, nem hajlandó tovább aludni, sőt, a kiságyban sem maradni. A konyhába kell vinni, "induljon az élet, történjen már valami!" türelmetlenséggel várja, hogy reggelihez üljünk mind. Ekkor boldogan figyel. Miután a fiúk elbúcsúznak (fél9), végigszemléli a mosogatás előkészületeit, majd az edénycsörömpölésbe belaalszik. De csak addig alszik, míg a mosogatás tart. Aztán a nagy ágyon játék, ének, felolvasás, beszélgetés, evés, Séta. Majd újra játék, ének, evés. Közben szundít egyet-egyet, ami félóra, óra. Ebédfőzésnél asszisztál, tanácsadás kiabálás formájában. Aztán játék, ének, stb. Várjuk a fiúkat, és onnantól izgalmasabb az élet, mert Ákosra ragadhat a tekintete: hogyan eszik Ákos, hogyan játszik, beszél, énekel.
Este 7-ig.

Ovis jelentés

Ákos újságolja:
1. Képzeld Anya, "Aglusannának" fogszabályzata van.
2. Tudjátok, hogy Endrének van szemüvege? Mert elromlott a szeme. De nagyon kell vigyázni, nehogy meglökjed, mert akkor bemegy az üveg a szemébe, és akkor nem látja, hogy piros, és átmegy az úton, és elüti az autó. Nagyon kell vigyázni! - mindezt egy szusszra, mutatóújjával figyelmeztetve.

2008. január 28., hétfő

Ákos üzenete Bélunak - esti filmek


BéluNap - over the sea

A mai nap első gondolata:
Édes Bélu! Azt hiszem, ez a leghosszabb szülinapod: mikor mi felkelünk és te nyugovóra térsz, az pontosan másfél nap. Úgyhogy:
Boldog szülimásfélnapot!

Már nagyon hiányzol....
Neked:


2008. január 27., vasárnap

Vasárnapi séta

Elindultunk a csepergő esőben sétálni. Apát itthonhagytuk, hogy a tegnapi lendülete tovább gyümölcsözzön (tegnap egész nap a számítógép előtt ült : köhögött és drupálozott. A teológia honlapját reformálta). Ákos tolta a bABAkocsit, közben minden templomból jövő néninek, bácsinak, aki hozzánk szólt, újságolta:"Ez az én kistestvérem". Egyetlen néni szólt románul, annak Ákos vehemensen odavetette, hogy "NU". Találkoztunk Ilonkanéniékkel, Horvátlacival. Az új piacra mentünk, amit Ákos Mauglinak keresztelt, merthogy olyan messze van tőlünk - számára. A kis benyíló üzletekben vásároltam, addig Ákos a babakocsival kint várt. "Tilos, Tilos, Tilos"-hallom bentről Ákos hangját folyamatosan. Kimenve máris újságol: "Anya, megőriztem Abát. Mint kutya a házát, úgy őriztem. Nem engedtem senkit a közelébe". Vásároltunk almát, banánt, tejet, lisztet, tejfölt és Ákos kérésére egy nagyon élénk színekben pompázó kis csokor szalmavirágot a szobájába. De kölcsön adja ebédre, hogy tegyük a konyhaasztalra. Megszagolja és felkiált: "Anyuciii! Ennek a virágnak nincs szaga, ennek szúrása van!" Jövet kiselőadásokat tartott arról, hogy "Ha letépsz a virágról egy levelet, akkor folyik a víz, mert könnyezik." És "Én elültetek hót az egész világon", majd "Nekem olyan mézeskalácsházikó kell, amiben nem lakik senki" és így tovább. Megcsodáltuk a cukorkakerítést, a kerti törpéket, békákat, a még görcsösen kapaszkodó Mikulásokat, Bedegabi épülő házát. A liftajtót Ákos kezeli, segít, hogy a babakocsival kényelmesen mozogjunk, elférjünk. Megköszöm és egy felnőttes "szóra sem érdemes" a válasza.
Ez volt a mai istentiszteletünk.
Ezt a képet Pancsi néninek dedikáljuk, mert ma van a születésnapja:

2008. január 26., szombat

Emberkék

Ákos önálló munkái gyurmából:

2008. január 25., péntek

Vacsi Rékáéknál

Pótolhatatlan

Vannak emberek, akikkel már SOHA TÖBBET nem találkozunk.

2008. január 23., szerda

Esti műsor

T, mint Titanic

Réka-session

Este itt volt Réka, Levente és Orsi. Aba főleg Réka kegyeit élvezte.

Ákos Múzeum

2007. október 19-én írtam (Péter) emailben:

Tegnap is jövet-menet a bástya mellett bicikliztünk el, egész napos téma volt, hogy régen a bástyában ült az őrszem, trombitált amikor jött az ellenség, akkor mindenki odaszaladt és kilődöztek az ellenségre. (Persze azonnal megkérdezte, hogy amikor az őrszem elment pisilni, akkor mi történt, úgyhogy megegyeztünk, hogy ketten voltak és csak felváltva jártak pisilni. [Azt már nem tudtam, megmondani, hogy hova jártak pisilni, tettem magam, hogy nem hallottam amit mond a biciklin hátul.])

Délután egy teherautó volt a bástya mellé parkolva, rakták meg törmelékkel, újítják fel az épületet. Megbeszéltük, hogy múzeum lesz a bástyában, ahol mindenki bemehet majd és megnézheti a régi puskákat, meg a trombitát, meg a széket, amin az őrszem ült.

Ma reggel elmondta a szokásos bánatát, hogy nem akar az oviban aludni, meg emiatt nem is akar oviba menni, meg ne is legyen ovi. A vége az volt, hogy:
- Ha már nem lesz ovi, akkor nagyon jó lesz, mert múzeumot csinálhatnak belőle és mindenki bemehet megnézni a kicsiágyamat, amiben aludtam.

NagyapaNap

Ma van Nagyapa 62. születésnapja. Ezt ünnepeltük a tegnap nálunk.
Az ajándékok kibontása után (tarokktémájú könyvek, Erich Kästner-könyv, Cdtartó, unokáskép, bor, kávé, Balázs féle kolbász) estebéd. A vineta-előételt Márta hozta Péter nagy örömére (Winnih the Pooh), a főételt Nagyi, a krémesbélest mi, pontosabban Ákos.
Aba nem volt formában, de annál inkább Ákos, aki Nagyapa megmászását (unokáink felmásznak), majd Nagyival a gyűrűversenyt élvezte (a kis tortagyertyatartókat újjaik közé beszorítva úrihölgyeket játszva affektáltak).

Isten éltesse Nagyapát!